Retezat Skyrace élménybeszámoló

Versenybeszámoló

Óriási élmény volt. Amikor megérkeztem a verseny helyszínére, ismét az az érzés lett rajtam úrrá, hogy újra otthon vagyok, jó emberek és futók között lehetek. Személyesen találkoztam a Transylvania Zone egyesület két tagjával is, Ami Buruleával és Gáspár Róberttel, akik szintén indultak a versenyen. Öröm volt őket megismerni.

A versenyről csak ódákat tudok zengeni, hihetetlen környezet, hihetetlen látvány. 10 km-en keresztül felfelé másztunk – igazi vádli-gyilkos mászás volt. Libasorban haladva felértünk a gerincen át az első hegyre, a Piule csúcsra 2081 m magasra, ahol sziklafalon másztunk tovább, mint a zergék. Ahogy a hegyről – mászás közben – letekintettem, a látványtól hol ámulatba, hol rémületbe estem. Aztán jött egy rövid via ferratas szakasz, ami nagyon tetszett. Ezután hirtelen a semmiből nagy jégvihar kerekedett, ezért a hegyi mentők megszakították a versenyt. Így a 2457 m magas Custurára én már nem jutottam fel.

Ereszkedés közben kapott el a diónyi jéggel járó vihar. Nagyon lehűlt a levegő, 27 °c fokról pillanatok alatt 10 °c fok alá esett a hőmérséklet. Amikor lefelé haladtam a bokáig érő jégszőnyegen, nagyon veszélyes volt. A versenyzők, mint a hazai versenyeken, itt is figyeltek egymásra, nyelvi akadályok ellenére értettük egymást. Kérdezték, ki hogy van, sőt a versenyszervezők egyik tagja még a kezemet is megfogta, hogy a keringésem rendben van-e. Aztán jött a lejtmenet utolsó szakasza a térdgyilkos meredekkel és bokáig érő, a futók által már szinte felhabosított sárral. Itt a térdem már beadta a kulcsot, de még befutottam vele.

Csodálatos érzés volt a célba érkezés. A verseny 28 km-es távja helyett, így számomra 25 km hosszúságú lett. Megtisztelő volt, hogy itt lehettem.