Bocskai Portya 2018

Teljesítménytúra napló:

Hogy miként is keveredtem el a Bocskai Portya elnevezésű 70 km-es katonai teljesítménytúrára? Egy fiatal katona barátom invitálására mentem el, aki „csak keresem a kibúvókat” című gondolattal befolyásolt engem. Hárman voltunk Kecskemétről, mi együtt vágtunk neki. A 3. társunk volt „zöldsapkás” légideszantos tízszeres Kinizsi 100 elnevezésű teljesítménytúrát is teljesítő korombeli srác. Nem volt kedvem hozzá, talán felkészületlen is voltam fejben, de nosza! Én, aki utóbbi időben terepfutásra adtam a fejem, hát ennek megfelelően érkeztem. Mondtam magamnak, legalább jól betöröm a novemberi Dobogókői Hegyi Maraton előtt a terepcipőmet. Buta módon nem tájékozódtam, hogy milyen körülmények várhatók. Az időjárás nem jelentett soha problémát számomra, ha meleg, ha fúj, ha esik az a természet része. A talaj is az, de hogy több mint 50 km-t „tengerparti homokban” kell megtenni, erre már nem voltam felkészülve. Hiába a csúcs terepfutó cipő, mit nem adtam volna ott egy igazi „65 mintájú surranóért” – aki volt sorkatona az tudja. A cipőm telement azzal a finom szemcsés homokkal. A kompresszoros zokni szétszakadt és a lábam ujjain versengtek már 30 km körül a vér- és vízhólyagok. Ekkor még a fele hátra volt, elkezdtem húzni a lábamat és csak annyit mondtam, mondogattam magamnak, hogy mindig csak 10 km-t kell megtenni a következő chekpointig, ahol a cipőmből kiszórom a homokot, a zoknit kifordítom, majd abból is kiszórom, ami belekerült. A lábamra rá sem mertem nézni, a vér- és vízhólyagokat ott helyben szurtos kézzel kiszaggattam, hogy ne feszítsen, majd vissza a zoknit és a cipőt. 17 óra körül elkapott bennünket az eső, a nagy meleg után ez üdítőleg hatott. Különösen boldog voltam, hogy a homok nedves lett, így már könnyebb volt. Késő este már több baka is ugyanúgy sántikált már befelé Debrecenen keresztül velünk együtt. Senki nem panaszkodott, némán mentünk, mindenki tudta, hogy ezért jött, ezt vállalta.

Óriási élménnyel lettem ismét gazdagabb, sok kemény embert ismerhettem meg! Beérkezéskor a kézfogás és a “gratulálunk, jövőre is visszavárunk!!!!” mondat örömmel töltött el. Megtisztelve éreztem magam, hogy itt lehettem!

További videó: https://honvedelem.hu/video/112293_bocskai_portya_2018