Legyünk emberek !!!!

A médiában megjelenő híreket, cikkeket követve is feltűnik, hogy a szociális biztonság elvesztése nyomán nagyon sok olyan eseményről értesülünk, melyek – óvatosan fogalmazva is – minimum „megrökönyödést” okoznak. A legutóbbi szörnyűség, ami nem rég történt Kecskeméten: egy anya öngyilkosságot követett el és mérgezéssel szállították kórházba négy kisgyermekét is.

Sajnos ez a jelenség nem új keletű, csak hatványozottan felerősödött a mai szociális és erkölcsi háló hiánya miatt.

De vajon mi vezetett el idáig?

Nem kell bölcsnek, sem jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Mindenki függ az anyagi biztonságtól: ki jobban, ki kevésbé… Amikor pedig kicsúszik az ember alól a talaj, amikor elveszíti a munkáját, amikor tehetetlen, akkor a személyisége is átalakulhat. Ezért is fontos, hogy legyen mindig valaki, aki mellette van, aki a rendelkezésére áll, akivel meg tudja beszélni a gondolatait, megoszthatja vele a gondjait.

A családok szétesőben vannak, megszűntek a közösséget összetartó tevékenységek, habár vannak törekvések ezek újraélesztésére. Azok, akik a perifériára szorultak és nem látnak kiutat, sajnos sokszor nem a megfelelő döntést hozzák meg. Ezért kell nekünk, mint barátoknak, szomszédoknak, családtagoknak, odafigyelnünk egymásra. Segítő kezet nyújtanunk, mert ha nem tesszük, bennünk is meghal valami…, meghal valami emberi.

Mondhatni elcsépelt mondás, bár nem egészen így hangzott el: „Mindenki hozzon magával valakit!” Én ezt úgy módosítanám: „Mindenki segítsen valakinek!”

Csak úgy, önzetlenül!