ÚÚÚÚ, lehúztak!!!
Gyakran hallottam hivatásom során ezt a belülről jövő és tudattalanul feltörő felkiáltást. Igen, most a csalásokról és azok megelőzéséről szeretnék megosztani Önökkel pár gondolatot.
Mi is kell egy csaláshoz?
Konyhanyelven szólva:
1. végy egy jó megjelenésű, behízelkedő típusú jó kommunikációval rendelkező, esetenként vonzó nőt/férfit
2. egy jó szándékú hiszékeny átlagembert
3. termék nem is kell
Már is meg van minden ahhoz, hogy létrejöjjön maga a csalás bűncselekménye.
Miért is ilyen egyszerű?
Emlékeznek a Denis, a komisz 2. című filmre, ahol Wilson bácsit a csalópáros a hiszékenysége segítségével majdnem kiforgatta vagyonából?Azért ilyen egyszerű, mert sajnos hiszékenyek vagyunk, és elakarjuk hinni az azonnali, főként anyagi előnyöket biztosító ígéreteket.
Mi a csaló érdeke?
Az, hogy pénzhez jusson, lehetőség szerint azonnal.
Ehhez az alábbi fegyvertárakkal rendelkezik:
- jó megjelenésű, jól szituált férfi/nő,
- igényes, hitelesnek tűnő kommunikációval rendelkezik,
- gyakori visszautalások közös ismerősökre, esetenként a hiszékeny áldozat szemében magas kvalifikációval rendelkező személyekre
- gyakorta használ hamis vagy hamisított iratokat.
Fontos tudni, hogy a csaló csak rövid távon gondolkodik. Amikor olyan előnyök ígéretével keres meg valaki bennünket, ami szöget üt a fejünkbe, átlagosnál magasabb hozamot ígér, vagy kölcsönt kér nagy kamatra, akkor fogjunk gyanút. Ne hozzunk döntést, ne adjunk ki a kezünkből értéket és ne írjunk alá semmit! A megoldás a legtöbbször az, hogy nem adunk választ, mindenféleképpen kérjünk elérhetőséget, ahol vissza lehet ellenőrizni. Észlelni fogják, hogy az elutasítás hatására még jobban igyekszik győzködik bennünket, megpróbál lehengerelni, hiszen neki azonnal szüksége van a pénzre. Észre fogják venni, hogy amikor sikertelenül távozik, hirtelen mintha tisztán látnánk az eseményeket, és akkor észleljük, hogy majdnem csőbe húzott!
A csalások másik formájában segélyszervezetek nevében végeznek álgyűjtést. Lehet Önök is találkoztak már utcai gyűjtőkkel, akik különféle indokokkal gyűjtenek. Leszólítják az embereket – elég erőszakosan akár úgy, hogy belépnek a saját intimszféránkba, auránkba is. Ekkor lépjünk hátrább, nyugodjunk meg, és kérdezősködjünk.
Mik a kérdések?
- Igazolni tudja-e azt, hogy melyik szervezetnek gyűjt,
- ki ő abban a szervezetben,
- mi a feladata,
- milyen gyakran gyűjtenek, stb.
Bármit lehet kérdezni, ami az aprólékos, mindennapos munkára vonatkozik. Meglepve tapasztalja majd, hogy nagy hőzöngés, felháborodás közepette az álgyűjtő egyszer csak eltűnik. Miközben, aki hivatalosan, engedéllyel végzi a gyűjtést természetesnek veszi és be is mutatja azokat az okiratokat, amelyekkel végezheti az adott szervezet számára ezt a tevékenységet.
Sokéves, ebben a szakmában eltöltött idő alatt rengeteg cifra ügyet láttam már és kb. ugyanennyiszer hallottam, hogy ügyfelem arra panaszkodott, hogy utólag nem is hiszi el, hogy ez meg ez a csalás VELE megtörtént, hiszen ő már sokat megélt üzletember/vállalkozó/tanár/ügyvéd/tetemes vendégkörrel rendelkező fodrász/kozmetikus/köztiszteletben álló közhivatalnok/diplomás ember vagy éppen ‘csomó seftet levezényelt fusimunkás’. És mégis! A csalónak senki sem szent, egy cél hajtja: a csalás. ‘Minél tehetősebb, annál jobb’ elv alapján dolgozik, de nem veti meg a gyors kispénzt, a könnyű prédát sem. Hangsúlyozom még egyszer, hogy ne higgyük, hogy ez velünk nem történhet meg! Jobb félni, mint megijedni!