Verőce Éjszakai Ultra Trail 2018

Versenynapló:

2018. július 14-e 00.00 óra, Verőce Éjszakai Ultra Trail 50 km 1600 m szintkülönbség a Börzsönyben. Már 13-án 22 órakor megérkeztem a rajt helyszínére, ahol olyan futókkal találkoztam többek között, mint a 6x-os Kört teljesítő Takács Krisztián Csipivel, vagy Györgyi Gáborral. A kör 152 km 7200 méter szint 30 óra alatt a Börzsönyben. Itt volt még Muhari Gábor terepfutó világbajnok is. Mivel kevesen voltunk, így a regisztrációnál már megismert az egyik rendező, bíztatott, most sikerülni fog. Így terveztem én is.

Érdekes volt látni, hogy a professzionális ultrafutók mennyire odafigyelnek a részletekre a súlyra, azt hogy a frissítést pontról pontra felépítik, kiszámolják a folyadék mennyiségét, amit visznek, minimalizálják a súlytöbbletet. Fontos és itt mutatkozott meg, hogy igenis érdemes komolyabb összeget fektetni a sporteszközökbe. Az eltévedésem oka banális saját hiba, nem időben cseréltem elemet a fejlámpámba. Úgy gondoltam hogy takarékoskodok vele, mert ugyan a fényerőség elég, még jól látok vele, de így nem volt meg a nagyobb látótávolság, ezért a jelzést elvesztettem 17 km-nél a hegytetőn. Éjszaka volt, forogtam körbe-körbe elvesztettem a tájékozódásomat és bizony azt a jelzést észleltem amerről érkeztem és elkezdtem visszafelé futni. Az volt a szerencsém, hogy pár kilométer után észleltem egy tereptárgyat, egy sorompót, így rájöttem, hogy gáz van, rossz irányban futok és elkezdtem nézni a talajon a lábnyomokat milyen irányban futnak. Megfordult bennem a gondolat, hogy irány visszafelé, de már szinte félútnál jártam és az előző ellenőrző frissítőpont 8 km-nél volt, amit biztos, hogy már elbontottak, a következő 22 km-nél van, ami csak 5-7 km-nyi távolságra volt. Így visszafordultam és megérkeztem az eltévedés helyszínére. Ahol ismét nyomot vesztettem, ekkor cseréltem vaksötétben a fejlámpába elemet, majd kb. 100 méterre erősebb fénynél megláttam a csillogó jelzést. Ekkor újult erővel futni kezdtem, hogy behozzam az 5 km többletfutás okozta 45 percnyi idő lemaradást. Eközben az erdő puskaropogástól volt hangos, „hála istennek vadászat is van” A fejlámpa világít, majdcsak nem néznek szarvasnak. J A gyorsabb tempó miatt elestem kétszer is, mindkét alkalommal a jobb bokám fordult ki. Hajnalban 4.05 órakor érkeztem a 22 km ellenőrzőponthoz, a segítőt kérdeztem, hogy van-e még esélyem ennyi időveszteség ellenére beérni szintidőre, ekkor javaslatára még nagyobb lejtmeneti futást iktattam be és igyekeztem a hegymenetekbe is mindent beleadni. Futottam tovább, majd futás közben egyszer csak egy bamba őzike nézett rám kb. 10 méterre, nem tudom miért, de nem riadt meg, pedig zakatoltam, mint egy gőzmozdony. Futottam tovább a 31 km-re lévő Királyrét irányába. Királyrétre beérve csalódtam, azt hittem hogy sikerült behoznom a veszteséget és még jó vagyok, de sajnos már nem. 6.05 óra volt.

Összefoglalva: csodálatos volt éjszaka, erdőben és hegyen futni, tájékozódni. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki! Nekem a sikertelenség ellenére is óriási élményt nyújtott.